Megemlékezés 2016. 02. 25.

 Kommunista Diktatúra Áldozatainak emléknapja 2016.

Néhány évvel a II. világháború lezárása után, az ’50-es évek közepén egyre elviselhetetlenebb lett az élet. 1956. október 23-án Budapesten és több vidéki nagyvárosban tüntetésekre került sor. A követeléseket a diákok szervezeték meg, ahogy a felvonulásokat is.
A fegyvertelen tüntetőkre először Debrecenben, majd Budapesten a rádió épületénél lőttek rá. A magyar nép felkelt a szovjet érdekeket kiszolgáló kommunista hatalom ellen. Bár a forradalom október 28-án győzött, november 4-én megindult a mindent elsöprő szovjet katonai támadás. A harcok következtében Budapest ismét romokban hevert.
Közel 20 000 ember megsebesült, több mint 2500 ember meghalt. 200 ezren hagyták el az országot. A szovjet csapatok november első napjaiban közel 5000 embert elfogtak, köztük kiskorú fiúkat és lányokat, és hadifogolyként szovjet területre hurcoltak. Gyilkos sortüzekben több százan estek áldozatul. 15000 embert elítéltek. 230 főt kivégeztek. Még 1972-ben is voltak politikai elítéltek a börtönben.
Az emlékezésben segített nekünk két vendégünk: Dózsa László és Agárdi László.

Dózsa L.

Dózsa László. Színész, érdemes művész, rendező, aki 16 évesen  részt az 1956-os forradalom és szabadságharcban.
Agárdi László színész, parodista.
agardi_laszlo
A mai estén ő volt, aki Dózsa Lászlót kérdezte a múltról, jelenről, hitről, életről, halálról.
Hogy mit jelent 15 évesen harcolni a szabadságért, mit jelent a kitartás, mit jelent egy életen át hűnek lenni valamihez. Barátokhoz, családhoz, hazához.